Amennyiben a cím elolvasása előtt nem hallottál még a zsaluzia fogalmáról, ne lepődj meg nem vagy egyedül. Valószínűleg mindenki számára jól ismert a zsalugáter vagy a redőny, mint külső árnyékoló technika, és jóval kevesebbek számára a zsaluzia. Ez nem is csoda, hiszen a zsalugáterek és a redőnyök is régóta épületeink, jobban szólva nyílászáróink védelmét szolgálják, illetve gondoskodnak a gondtalan, vagyis sötétben alvásról. A zsalugáter elsődlegesen a mediterrán vidékeken terjedt el, hiszen az éghajlatnak megfelelően sokkal korábbi órákban kel fel a nap és hosszabb ideig kényezteti sugaraival az ott lakókat. Pontos illeszkedésének és kialakításának köszönhetően fénymentesen zárhatóak, és az eső és napfény ellen is kitűnően védenek. Ezen felül, a lamellás kialakításnak köszönhetően szükség esetén a napfényt is átengedik. Védelmet is biztosítanak, hiszen megóvják az ablakokat a mechanikai sérülésektől és biztosítják a helységek kellő szellőztetését, miközben a zsalugáter csukott állapotban van. Magyarországon főként a kisnemesi körökből terjedt el a használata a polgárosodás jeleként, viszont alkalmazása nem vált általánossá hazánkban a mai napig sem. Amennyiben azonban a pénztárcánk is engedi egy igazán szép kiegészítője lehet a házunknak.
Miután kitárgyaltuk a zsalugáter eredetét, beszéljünk kicsit a cikk főszereplőjéről, a pénztárcabarátabb zsaluziáról. Hasonló elven működik, mint a közismert beltéri reluxa, ugyanis a bejutó fény mennyisége a lamellák billentésével szabályozható, de ha akarjuk akár teljesen fel, vagy le is engedhetjük. Azzal, hogy a fény beesési szögén is állíthatunk, jobb megoldásnak bizonyul a redőnyöknél, melyek csak le, vagy felhúzva használhatóak. Ezért a zsaluzia inkább egy sötétítő szerkezet, mint árnyékoló.
Mi is az a zsaluzia?
A zsaluzia története az amerikai Massachusett-ben kezdődik, teljesen pontosan 1901. november 26-án, amikor Joseph W. Walker szabadalmaztatta a ma ismert zsaluzia közvetlen elődjét. Walker utazásai során, a mediterrán vidékeken látott zsalugátereket vette alapul, amikor megalkotta a saját külső árnyékoló technikáját. Ez egy igen egyszerű szerkezet volt, szimplán forgatható redőnylécek, amik egy sorozatgyártásra alkalmas, kompaktabb termék volt, mint a zsalugáter. Felhasználhatósága szinte teljesen megegyezett a zsalugáterével. Az ötlet kitűnő volt, hiszen a mai napig használjuk utódját, ám a szabadalmaztatás időpontja nem volt a legjobb, hiszen körülbelül 50 év kellett ahhoz, hogy Amerikában népszerűvé váljon. Sajnos a második világháború pusztításai miatt, a zsaluzia szinte feledésbe merült, egészen addig a pillanatig amíg egy Floridai Egyetem mérnöke, Van Ellis Huff újra elővette ezt az árnyékolási technikát és egy kicsit átdolgozva megalkotta, a ma ismert zsaluziák alumínium változatát. Az általa szabadalmaztatott árnyékolási technika gyorsan bejárta a világot és nagy népszerűségre tett szert, bár hazánkban és a világ néhány régiójában, csak az elmúlt évek folyamán ismerték fel hatékonyságát. Ahogy fejlődött az árnyékolási iparág, úgy fejlődött vele együtt a zsaluziák típusai is.
Zsaluzia fajtái és csoportosítása
Napjainkban, a modern zsaluziáknak több fajtája van, így könnyen kiválaszthatjuk a számunkra megfelelőt attól függően, hogy mi is a célunk az árnyékolással. Hiszen ahogy arról már beszéltünk, ez a fajta árnyékolási technika nem csak a fényszabályozásra alkalmazható, hanem akár hőszigetelésre, zajszigetelésre vagy esetlegesen magánszféránk védelmére is szolgálhat. Nézzük is meg, hogy hogyan csoportosítjuk a zsaluziákat. Három fő csoportra osztjuk a típusokat megjelenés és felhasználhatóságtól függően. Ezáltal megkülönböztetünk mozgathatóságuk szerinti, tokszerkezet felépítése szerinti és a lamellák típusa szerinti zsaluziákat.
Az egyik legfontosabb tényező a zsaluzia vásárlása esetén, a lamellák típusai. Ezek a lamellák mindegyike mozgatható típusúak, viszont a kialakításuk három különböző lehet. Beszélhetünk C-, S- és Z- alakú lamellákról. A nevüket a kialakításuk illetve megjelenésük után kapták, de jó tudni, hogy a dizájnnál fontosabb tulajdonságot hordoznak magukban.
A C- lamellás zsaluziákat nevezhetjük a klasszikus modelleknek, melyeknek csak egy kismértékű fényzáró hatása van, így a teljes árnyékolásra nem alkalmas. Ez a típus nem képes a kialakítása miatt, a fény teljes beesési szögének szabályozására. Alacsonyabb a szélállósága, mint a másik két típusnak és gyűjtési magassága a legnagyobb. Ez azt jelenti, hogy a felhúzott zsaluzia nagyobb helyet foglal el, mint az S- vagy Z- alakú. Házunk hangszigetelését és hőszigetelését, csak nagyon csekély mértékben tudja segíteni, ára viszont ennek a típusnak a legkedvezőbb.
Az S- lamellás kialakításnak már nagyobb a szélállósága és gyűjtési magassága is kisebb. A fény beesési szöge sokkal jobban állítható, ezáltal már a fokozott fényzárásra is alkalmas. További pozitívumként az S- lamellás típus elősegíti házunk hang és hőszigetelését is.
Az utolsó változat a Z- lamellás kialakítás, amelyek úgymond a zsaluziák csúcs modelljei. Kialakítása miatt pontosabb az illeszkedése, így a leghatékonyabban képes a fényzárásra illetve a fény beesési szögének állítására és úgyszintén ennek köszönhetően a legmagasabb a hang és zajszigetelése. Nem elhanyagolható tényként ennek a legkifinomultabb a megjelenése és akár könnyen a házunk egyik modernizált ékköve is lehet.
Zsaluzia tokozása
A tokozásuk terén két csoportra oszthatóak, külső vagy vakolható tokozásra. Mint ahogyan erről nevük is árulkodik, a külső tokozást bármikor és bármilyen nyílászáróra fel lehet szerelni, míg a vakolható tokozás mindig a lakás hőszigetelésébe építik be, így utólagos felszerelése igen körülményes. Természetesen az utóbbi megjelenése sokkal esztétikusabb, ugyanis miután megkapja a külső vakolást, egyáltalán nem látható a zsaluzia tokozása.
Zsaluzia mozgathatósága
Az utolsó csoportosítás a mozgathatóságuk szerint történik. Természetesen az egyik legelterjedtebb a manuális erővel mozgatható zsaluzia, mivel ez a típus jóval pénztárcabarátabb. Valószínűleg ezt a megoldást szinte mindegyik olvasónk látta már, a nagyszülőknél vagy egy tóparti nyaralónál. Ez a hagyományosnak mondható alternatíva egy hajtókaros megoldás, melyet egy nyílászáró szerkezetén keresztül vezetnek be egy kisebb fúrt lyukon és onnan lehet mozgatni a zsaluzia lamelláit egy esztétikus kurbli és zsinórok segítségével. A modernebb és esztétikusabb, de drágább megoldás az automatizált, elektromotoros mozgatás. Fontos megemlíteni, hogy az elektromotor nem fogja megnövelni a tokozás méretét és egyáltalán nem látszódik. Azon felül, hogy esztétikailag jobb megjelenéssel bír, kényelmünket is magas fokon kiszolgálja, mivel akár egy távirányító segítségével is tudjuk vezérelni a lamellákat. Sőt a legmodernebb változatokat, már a telefonunkhoz vagy akár egy „smart” házrendszerhez is hozzá lehet csatlakoztatni és beprogramozni, hogy mikor és milyen szögben álljanak a lamellák vagy éppenséggel mikor legyen le vagy felhúzva a zsaluzia. Lehetséges, hogy ez abszolút feleslegesnek hangzik, hiszen mindenki oda tud sétálni a nyílászáróhoz és saját maga tud állítani a zsaluzián, de ha őszinték akarunk magunkhoz lenni, egy ilyen okos rendszer igen csábítóan hangzik. Természetesen ezért egy kicsit mélyebbre kell nyúlni a zsebünkben, de az új technológiának mindig ára van. Bárhogy is döntünk kültéri árnyékoló terén, a zsaluzia egy rendkívül egyszerű, ám multifunkcionális szerkezet. Személyes igényeinkhez mérten tudjuk kiválasztani a megfelelő változatát és beszerelését akár utólagosan is el lehet végeztetni. A különböző stílusainak köszönhetően nem csak egy modern ház épület formájához tud jól alkalmazkodni, hanem akár bármilyen ház stílusával könnyedén összeegyeztethető.
